Nemeskéri Kiss Sándor – Egyszer Volt…Egy vadászember emlékeiből (1939)

egyszer voltNemeskéri Kiss Sándor – Egyszer Volt

Egy vadászember emlékeiből.

A Nemeskéri-Kiss famíliában a vadászat tradíciója régi időkre nyúlik vissza. Sándor már tizennégy évesen megkapta első komoly puskáját. Később nemcsak szenvedélyes vadász, de kiváló katona, elismert hazafi és sikeres sportember is vált belőle, emellett komoly diplomáciai karriert is befutott. Több nyelven beszélt és irodalmi, szakirodalmi, fordítói munkái is igen színvonalasak. Könyvei mellett cikkei is jelentek meg, ezek közül legtöbb a Nimród Vadászújságban. Előfordult, hogy írásait saját fotókkal vagy rajzokkal is gazdagította. Mindezek mellett a „Hubertus” Országos Magyar Vadászati Védegyletnek az alapítója is volt.
Egész életében kiemelt helyet foglalt el a vadászat, azon belül is a nagyvadak elejtése. „Nálam a nagyvad képviseli a tokaji aszút. Nekem az az igazi ünnepem. Az tette reám a legmélyebb benyomásokat, az hagyta bennem a legszebb emlékeket.”
Ezen emlékek közül válogat a szerző Egyszer volt… című könyvének megírásakor. Ekkor már közel negyvenévnyi tapasztalattal rendelkezik a vadászat terén. Megkapó őszinteségével, lebilincselően olvasmányos stílusával és nem utolsósorban fontos meglátásaival nemcsak szórakoztat, hanem értékes tudnivalókkal is szolgál. A könyv legnagyobbrészt a „nagyvadak királyáról”, a szarvasról szól, de többek közt medve-, róka-, vaddisznó-, siketfajd-, jávorszarvas- és fókavadászatról is olvashatunk benne, amennyiben megfogadjuk a szerző tanácsát, miszerint „telepedjünk le a lobogó kandalló mellé, nyújtózzunk el jó karosszékünkben, gyújtsunk rá pipánkra, vessünk egy tekintetet a falakon függő sok-sok gyönyörű trófeára és kezdjük el: Egyszer volt…”

A szerző, Nemeskéri-Kiss Sándor (Göd, 1884. május 14. – Budapest, 1958. április 10.) császári és királyi kamarás, földbirtokos, vadász, utazó, diplomata. A Budapesti Tudományegyetemen szerzett jogász-történész diplomát, majd a Magyaróvári Mezőgazdasági Akadémián szerzett újabb oklevelet. Ezt követően a Földművelésügyi Minisztériumban kezdett dolgozni, majd az első világháború idején katonatisztként, később a külügyminisztérium munkatársaként tevékenykedett. 1920-tól két hónapon át tagja annak a magyar küldöttségnek, ami a trianoni békeszerződés aláírására érkezett Franciaországba. Elsősorban fordítási feladatai voltak, de mezőgazdasági ismeretei révén Somssich László titkáraként is dolgozott. Az erre az időszakra vonatkozó emlékiratait “Derűs emlékek egy komor küldetésről” c. könyvében tette közzé. 1921-ben a szófiai magyar nagykövetség ügyvivője, később svédországi, dániai, norvégiai magyarországi nagykövet volt. 1934-től a balti országok magyar nagykövete lett. Jelentős a vadászati és természetvédelmi tevékenysége. Szakíróként is közmegbecsülésnek örvendett, kedélyességét, anekdotázó képességét még évekig emlegették kortársai, akik személyesen ismerhették. Élete utolsó éveiben a Madártani Intézetnek készített fordításokat.

Eredeti első kiadás. A szerző saját fényképfelvételeivel.

Vajna és Bokor kiadása, 1939-ből.

Néhány fejezetcím:

A régi jó időkből

A havrankai ősbika

A harcias tizes

Utolsó zólyomi bikám

Somogymegyei szarvascserkészeteim

Hat ősz a Pilis hegységben

Vadászataim Dániában

Jávorvadászat Svédországban

Fókára az Északi tengeren

230 oldal, eredeti kötésben, kicsit kopott de jó állapotban. 22.000 ft

egyszer volt 3egyszer volt vadászkönyv