Kopa János – Magyar vadászati szó- és szokásgyűjtemény
Több évvel ezelőtt egy alkalommal sógorommal kacsázni mentünk a Balaton partjára. Hajnal volt, lassan pirkadt, a párás, kissé ködös levegőben a hajnali fények furcsa villódzással törtek elő és halvány szellő fújdogált a nádas felett, amikor messziről felhangzott a nagy csoportban, vizen ülő kacsák “beszélgetése”. Addig szótlanul mentünk egymás mellett, hogy elfoglaljuk azt a helyet, ahol majd várható volt, hogy a récéket húzáson érjük. Hangjukat hallva sógorom halkan megszólalt. – Hallod, hogy retyikölnek? – Engem megkapott ez a szó, hogy “retyikölnek”. Ezt még soha nem hallottam. De nem csak a szó kapott meg, hanem a kifejező ereje is. Akkor gondoltam rá először, hogy milyen érdekes lenne összeállítani egy olyan szótárat vagy szógyűjteményt, ami tulajdonképpen a magyar vadászok szótára vagy szógyűjteménye lenne. Annál is inkább érdemes lenne, mert rengeteg idegen kifejezést használunk a vadászat közben is, éppúgy mint bármely mesterség gyakorlása során. Pedig a magyar vadászoknak, akiknek tulajdonképpen ősei igazán nagy vadászok voltak, nem lenne szükségük arra, hogy idegenből hozzanak kifejezéseket, hiszen eredendően a magyar nyelvben ezeknek meg kell lenni. Sőt, ha meggondoljuk, tulajdonképpen a környező népeknek kellene tőlünk kölcsönözni a kifejezéseket. Valahogy mégsem így van. Az nem lehet, hogy nem voltak a vadászat szinte minden mozzanatára szavaink, inkább az lehet, hogy elfelejtettük őket, és túlságosan nagy volt az idegen hatás, s azért vettük át azokat a kifejezéseket, mert talán erőszakosabbak voltak, s nem tehettünk mást.
Úgy gondolom, támogatni kell azokat a törekvéseket, amelyek arra irányulnak, hogy használjuk újra régi szavainkat. Lehet, hogy némelyiket új értelemmel kell megtölteni vagy már eleve új értelmet nyert, viszont ne felejtsük el régi szavainkat csak azért, mert elegánsabbnak látszik az idegenből átvett. Nem kell feltétlenül nyelvújításba fogni, nem is vagyunk nyelvészek. Magam sem érzem feljogosítva magamat ilyen dolgokra, de amikor úgy határoztam, hogy ebbe a munkába belefogok, azt gondoltam, hogy csak meg akarom keresni a régi és az új szavakat, azok régi és új értelmét. Megkeresni azokat a szavakat, amiket ma használunk, és amiket elődeink is használtak. Most kíséreljük meg ismét számba venni őket. Találjuk meg azt a nyelvet, amin a magyar vadászok beszélnek vagy beszéltek, és majd eldönti a jövő, hogy melyek azok a szavak, kifejezések, amelyek használatát igényli a gyakorlati nyelv.
Mezőgazda Kiadó
Budapest 1999
Fűzött kemény papírkötés.123 oldal. Előjegyezhető