Kaán Károly – Természetvédelem és a természeti emlékek

A Magyar Tudományos Akadémia Vitéz József díjával jutalmazott munka. 110 képpel. Természettudományi Társulat Kiadása, Budapest, 1932. 312 oldalas.

Összefoglaló munka a természetvédelemről annak fontosságáról. A könyv első harmadában az európai országok természetvédelmi törekvéseit írja le, például Svédország, Hollandi, Svájc, Németország példáin keresztül. Ezután résztelesen ismerteti Magyarország nevezetes tájegységeit és azok élővilágát. Pl. Kisbalaton, A tihanyi félsziget, A kiskunság, A Badacsony.

Rendkivüli részltetességgel írja le hazánk leghíresebb barlangjait, pl. Bükk-hegységben, budai-hegység barjangjai, pilisi.hegység barlandjai, tapolcai barlang stb.

Továbbá leírja Magyarország legelterjedtebb fafajtáit is. Igen alapos munka, hazánk természetvédelméréről az egyik legkorábban kiadott könyv. Címlapon régi ajándékozási sorokkal. Eredeti félvászon kötésben, szinte kifogástalan állapotban.

„Fákat is ültettek oda …
Erdőt, ahol fa nem volt soha.”
„Az erdőt nemzeti tőkének tartom, melyet nem szabad eltékozolnunk! …Az erdőpusztítással évszázadosan gyarapodott nagy és olyan nemzeti vagyont semmisítünk meg, amelyet nem mi, hanem elődeink gyűjtöttek, amelynek mi csak hasznaira és jótéteményeire vagyunk illetékesek, s amelyet lehetőleg gyarapítva, de semmi esetre ki nem kezdve, utódainknak biztosítani kötelesek vagyunk. A természet védelméhez és a természeti emlékek fenntartására irányuló tevékenység biztosításához szükségesek: megfelelő törvények és ezeken alapuló kormányzati intézkedések; a természetvédelem szolgálatát ellátó alkalmas szervezet; kellően megszervezett társadalmi tevékenység. …Csak úgy érhetünk el eredményeket…, ha ifjúságunkkal megkedveltetjük a természetet! Ha arra neveljük…, hogy szeresse a természet alkotásait. Ha kifejlesztjük érzékét a természeti táj szépsége iránt, és a természeti értékek megbecsülésére tanítjuk a fiatal nemzedéket.”
Január 28-án hunyt el KAÁN KÁROLY (1867–1940) magyar erdőmérnök, szakíró, államtitkár, az MTA tagja – „az erdők szerelmese”, aki egész életét a magyar erdők védelmének, az erdőgazdálkodás szabályozásának, az Alföld fásításának, a természeti értékek megóvásának és fenntartásának szentelte. Nagynevű elődje, Bedő Albert után ő a honi erdészettörténet második legendás alakja – az erdészhivatás legjobb hazai képviselőit évente a róla elnevezett díjjal jutalmazzák.
Középiskoláit szülővárosában végezte, majd a selmecbányai Erdészeti Akadémiára iratkozott, 1888-ban kapta meg erdőmérnöki oklevelét. A besztercebányai erdőigazgatóságnál szolgált, majd 1898-ban elnyerte az államerdészet nagy ösztöndíját, mely egyéves külföldi tanulmányutat biztosított számára. Az Erdészet Lapokban sorra jelentek meg az erdőgazdálkodással, erdészetpolitikával kapcsolatos cikkei, amelyek csakhamar országos ismertséget hoztak számára. Külföldi tanulmányai során megismerkedett az Európában akkor kibontakozó természetvédelmi törekvésekkel; 1908-ban kinevezték a Földművelésügyi Minisztériumba, majd a következő évben megírta a „Természeti emlékek fenntartása” című művét, amelynek alapján a törvényhatóságok összeírták hazánk fenntartásra érdemes természeti értékeit. 1914-ben természetvédelmi kormánybiztos lett – kidolgozta a természetvédelem szervezetét és a védelemhez szükséges intézkedéseket; erről szóló összefoglaló munkája „A természetvédelem és a természeti emlékek fenntartásának kérdéséhez” címmel látott napvilágot. Trianon megfosztotta Magyarországot erdővagyonának 84%-tól – Kaán figyelme ekkor az Alföld felé fordult, s 1919-ben „Erdőt az Alföldre” címmel alföldfásítási programot hirdetett. 1923-ban négy erdészeti törvényt dolgozott ki, a trianoni Magyarország erdőgazdaság-politikájának első pilléreit: hatását tekintve, a legfontosabb az Alföld fásításáról rendelkező cikkely – 1937 végéig 41 ezer hold erdőt és 26 ezer kilométernyi fasort telepítettek! Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter előterjesztésére Horthy Miklós kormányzó 1924 szeptemberében államtitkári címet adományozott neki. Az erdők megóvása érdekében igyekezett az állami felügyeletet a magánerdőbirtokokon is bevezetni, ám az érintettek elgáncsolták élete legfőbb törekvését, s 1925-ben nyugállományba vonult. Ezután sorra jelennek meg az Alfölddel foglalkozó munkái: a „Magyar Alföld”, „Az Alföld problémája”, az „Alföldi kérdések”. Mindemellett a modern szemléletű természetvédelem szószólója és képviselője volt: 1931-ben az MTA megbízásából megírta a „Természetvédelem és természeti emlékek” című, több mint 300 oldalas könyvét, amely a természetvédelmi törekvések összefoglalása, feladatainak meghatározása. Az általa javasolt területek védetté nyilvánítása 1938–1990 között meg is történt. Jelentős szerepet játszott az erdő- és természetvédelemről szóló 1935. évi törvény létrejöttében, mely elrendelte a védelem alatt álló növény- és állatfajok körét, s a természeti értékek védelmében lehetővé tette a kármegelőző állami kisajátítást is. 1938-ban, időskora ellenére elvállalta az akkor alakult Országos Természetvédelmi Tanács elnöki tisztét. 1940 január 28-án érte a hirtelen halál.
Kaán Károly egész életében arra törekedett, hogy az erdő tartamosságát és az erdőben folytatott szakszerű erdőgazdálkodást előmozdítsa; ő javasolta a faállományok természetes úton való felújítását. Művei túlmutatnak az erdőtelepítésen és fásításon, felölelik az alföldi népesség problémáit és az életének jobbítását szolgáló fejlesztéseket, a magyar nép szeretetétől áthatott szellem jellemzi valamennyit. Természetvédelmi, erdészeti és gazdaságpolitikai munkássága Klebelsberg Kunó kultúrpolitikai tevékenységéhez mérhető. Emlékét, sok egyéb mellett, Budapesten a Nagy-Hárs-hegy csúcsán álló Kaán Károly-kilátó, a Szent György-hegyen található Kaán Károly-turistaház és a Visegrádi-hegységben fakadó Kaán Károly-forrás őrzi. 2012-ben munkássága a magyar örökség részévé vált, neve ott szerepel az Aranykönyvben.

Előjegyezhető