Habsburg Lotharingiai József Ágost magyar királyi herceg – Fenséges vadászat

Nimród Vadászújság, 2005.

357 oldal, új állapotban sok fotóval illusztrálva.

Hazai és afrikai vadásztörténetek a híres magyar vadásztól.

Legendás időket élt, s már életében maga is legenda volt. Szemtanúja és szereplője rég volt történelmi koroknak és sorsfordulóknak, melyek személyes sorsával együtt hőn szeretett nemzetének és hazájának sorsát is – hajdani és eljövendő nemzedékek hosszú sorát érintően – döntő módon meghatározták. A Habsburg család jeles sarja volt, mindamellett ízig-vérig magyar: a palatínusi ház, József nádor egyenes ági leszármazottja, akit hosszú és termékeny élete során mindvégig a hazája iránti rendületlen szeretet vezérelt, akár katonaként, akár gazdálkodóként, akár a magyar tudomány patrónusaként, akár az ország jövőjéért tenni kész politikusként szolgálta annak érdekeit, vagy a magyar társadalom javára igyekezett tenni. Ugyanez a meghatározó érzés töltötte el a történelmi Magyarország vadászösvényeit járva, miként vezette tollát is, amikor írt…

Mindörökre elsüllyedt idő és mindörökre elveszett vadászparadicsom, ahová József Ágost főherceg (1872–1962) vezet bennünket könyvében. Hajdani Monarchiánk békebeli évtizedei, két világháború szörnyűségei, forradalom, Trianon tragédiája, a száműzetés keserűsége egyaránt osztályrésze volt. Pályafutása, élményei két századot ívelnek át, távoli tájakat kötnek össze, melyek valamikor együtté tartoztak. A Magas-Tátra sziklavilágát, az erdélyi havasok fenyveseinek templomát, a Dunántúl tölgyeseit, a Felvidék szeretett erdeit vagy az Alföldet járva teljesedett ki igazán természet iránti szeretete és a Teremtő előtti tisztelete: élete legnehezebb pillanataiban mindig a vadászat volt számára a nyugalom, a felüdülés és a lelki egyensúly forrása – vadászélményei révén őrizte magában az örök hazát, távoli haza emlékét. A vadászat és a haza szeretetének ihletettségéből született az a könyv, mely első ízben most kerül a magyar olvasók kezébe, hogy segítségével is sikerüljön megőrizni a múltat, felfedezni a vadászat időtlen varázsát. Mert hisszük, hogy – Wass Albert szavaival élve – „a szellemi kincsek örökévalók. Ezek képezik… az egész emberi világ egyetlen valódi, elpusztíthatatlan örökségét. Azt az örökségünket, amit nem vehet el tőlünk senki, ami nem veszhet el, csupán akkor, ha mi magunk lemondunk róla, megfeledkezünk róla, vagy egyszerűen restek vagyunk arra, hogy megőrizzük, és életünkben, cselekedeteinkben méltók legyünk hozzá…”.

Előjegyezhető