Szűcs Sándor – A régi Sárrét világa

Kedves kis könyv a régi pákász, vadász, halász és madarász világból.

Fekete-fehér szövegközti rajzokkal illusztrálva.

160 oldal. Eredeti bordó félvászon kötésben. 1942-es kiadás.

A régi Sárrét világa az 1942-es év könyvpiaci meglepetése volt, példányait az olvasók szinte azonnal szétkapkodták. Szűcs Sándor azért írt és alkotott, “hogy a nép ne feledhesse a maga életét”. S mert a néphez szólt, nem is etnográfiai tanulmányokba, hanem hangulatos életképekbe, “igaz históriákba” fogalmazta a lápok lecsapolása előtti “vizes világ”, a réti pásztorkodás, a pákászat, a halászat, a betyárság hagyományait.

Részlet a kötetből:

“Ha a térképet nézegetjük, szemünkbe ötlik, hogy azon a helyen, amelyet Püspökladány, Szerep, Sárrétudvari, Biharnagybajom, Nagyrábé, Bihartorda, Bakonszeg, Darvas, Füzesgyarmat, Szeghalom, Dévaványa, Turkeve, Kisujszállás és Karcag közt húzható vonallal keríthetnénk körül, nincs egyetlen falu se. így van ez a valóságban is. Nem is települhetett ide falu, mert a mult század közepéig, amíg szabályozatlan folyóink kényük-kedvükre locsolgatták a földjeinket, ez a kiterjedt lapály volt a Nagysárrét magva. Feneketlen mocsár, amit az utak is messzire elkerültek. A Bakonszegnél medrét veszítő öreg Berettyó vize itt terült szét és csak Szerep alatt, Bihar, Békés, Jásznagykunszolnok hármashatára táján szorult ismét holmi sekélyes mederbe. De elfért itt még a Tisza vize is! A Mirhófoknál kiömlő áradást a Kakatér, Mérges, Cinaderék vezette el idáig. A Tiszaszőlősnél partot bontó víz a Tinósdéren, Oktalanlaposán és a Zádoréren jött. A Tiszadobnál kilépő áradást pedig a Hortobágy folyócska szállította. Ennek medre mentén Karcag és Nádudvar. közt az Ágota csárdáig nyúlt fel a Nagysárrét s rokonságot tartott a kunmadarasi nagy réttel és a hortobágyi morotvákkal.

Előjegyezhető