Szent Ivány Géza – Egy vadászéleten át

Dr. Szent Ivány Géza (1870 – 1946 ?) gazdag földbirtokos volt, gyermekéveit a Nagy-Magyarországhoz tartozó „százbércű Gömörországban” töltötte. Mivel családja férfitagjai híres vadászok voltak, már korán belekóstolhatott a vadászat nemes szenvedélyébe. Fiatalemberként a gömöri földbirtokosok mellet sok neves főúri és hercegi vadásszal is kapcsolatba került, ezért több vadászuradalomban – betléri-, murányi- és balogvári uradalom, javorinai vadászparadicsom – vadászhatott szabadon.

Mint magyar királyi kincstári uradalmi ügyészségi vezető, munkaköréből adódóan gyakran volt alkalma vadászni a Magas-Tátrában elterülő kincstári vadászterületeken. A Csorba-tó fölötti Bástya-havasokon zergét lőtt, míg a tavaszi dürgés idején siketfajdvadászatra

látogatott el a Mlinica-völgybe. Kapitális agancsú gímbikáját az Alacsony-Tátrában lőtte, kolosszális méretű remetekanját – mely 23 cm-es agyarpárral örvendeztette meg – a pelsőci Nagy-hegy egyik szurdokában ejtette el, mégis legjobban a tavaszi szalonkahúzásokat várta.

Trianon után szép vadászterületeit – ahol apróvadra, gímszarvasra, őzre, vaddisznóra, sőt medvére is volt alkalma vadászni – messze sodorta a történelem vihara. Budapesten telepedett le, tollat ragadott, és papírra vetette több mint öt évtizednyi vadászattal kapcsolatos élményeit.

Könyvében egy letűnt, soha vissza nem térő úri vadászvilág egyik utolsó hírmondójaként egyaránt szól saját vadászélményeiről, a hajdani gömöri vadászatokról, neves felvidéki úri vadászokról, de vadgazdálkodási kérdésekkel is foglalkozik.

“Hosszú vadászéletemről nem hiúságból és azért írok, mintha ez az élet valami különös, nagyszabású és megörökítésre méltó volna, amely engem a vadásztársadalom első soraiba lenne hivatva állítani.
tudom, hogy gyarló, esendő ember vagyok telve fogyatékossággal és tévelygésekkel. Vadászéletem is sok gyarlósággal és olyan tartalommal van telítve, amelyből kilátszik a vadásztudomány elégtelensége.
ennek tudatában mindig igyekeztem inkább tanulni, mint tanítani és soha sem éreztem magamat másnak, mint a vadászat szürke közkatonájának, aki igyekszik a posztján megállani.
Egyben azonban nem engedek magam elé senkit s ez a vadászat és a vad iránti szeretetem s az ezekhez zsenge gyermekkorom óta való szakadatlan hűségem, valamint a magyar vadászati közérdeknek önzetlen és tiszta szándékú szolgálatom.
Kilenc-tízéves koromtól taposom állandóan és megszakítás nélkül a vadászmezőket és most a hetvenedik életévemben, ha visszatekintek a hosszú időre úgy érzem, hogy talán még sem lesz céltalan és hiába való, ha összeszedetek egyet-mást, emléket, tapasztalatot és tanulságot, ebből a vadászéletből…”

Budapest-Cegléd, 1942-es kiadás. Helikon Könyvkiadó, Sárik Gyula és Géza nyomdai műintézete. 271 oldal + fényképfelvételek. Erdeteti sárga vászonkötésben jó állapotban. Előjegyezhető

A tartalom:

Előszó
Gyermekcipőkben
Az első disznóm
A felfalusi vadászatokról
Karácsonyi elmélkedések
A nagy-hegyi remetekan
Vizslákról
Gömöri vadászok
Szalonkalesen Bársony Pista bácsival
Agarászat
Én és a kis öcsém
Felvidéki vadászok
Egy minden hájjal megkent vén bak nyomán
Az Urpincsok és a jakabfalvi szalonkázások (1907-1917)
Felvidéki vadászok
Egy kedves madaram
A legjobb agancsom
Javorina
Felvidéki vadászok
Politikusok mint vadászok
Medvés régiókban
Horgászemlékek
A bisztricsánerek
Vaddisznós kopókról
Fészkelő erdei szalonkák
Anno 1910
Egy vérbeli nagy vadász emlékére
A rakitovói párbaj
A Garam
A hegyi vadász
A Vörös kolostor és a Korona-hegy
Garamszeg és Nagyrét
Csik Imre
A húsz év előtti szomorú karácsony
Rábca menti vadászatok
Miért ritka a kapitális szarvasagancs?
A búzamókus
Zemplénben, Szabolcsban
Barbacsi-tavi vadászélményeim
Bársony István születésnapján
Öreg puskám
A liptószentiváni völgyben és bérceken
Madárvédelem
Országépítés
Őszi levelek
Oculi
Becsüljük meg munkatársainkat!
A vadászat, a mező- és az erdőgazdaság
Te áldott, öreg November!
A gens fidelissima
A Kárpátokról fúj a szél
Neveljünk szakképzett fiatal vadászgenerációt!
Erdélyi vadászati kincsek
Foglyainkért
A hazatért Délvidékhez
Egy német vadászati kézikönyvről
Meghalt Szent-Ivány József
Karácsonyra ébredünk
Az utolsó fejezet