Ötvös Balázs – A vizsla és tanítása

Korai vizslákról szóló vadászkönyveink egyike. A szerző rendszeres vadászkutya rovatot vezetett a korabeli Nimród vadászújságban.

1924-es első és egyetlen kiadás. 152 oldal fotókkal illusztrálva. Késöbbi kötésben az eredeti karton borító ráragasztva.

A könyv előszava:

Ennek a könyvnek érdemes szerzője arra kért, hogy írjak a műve elé egy kis ajánlást ; amit annál szívesebben teszek, mert azok közül a régi vadászok közül való vagyok, akik az életök javarészét vizslával vadászták végig ; sőt vizsla mellett nevelődtek vadászokká s így teljes értékében méltányolják azt a törekvést, amely leghűségesebb és legbecsesebb vadásztársunkat, a vizslát, van hivatva számunkra azzá nevelni és tanítani, amit a jó vizsla fogalma jelent.
Állítom, hogy akinek a vadászéletéből a vizsla hiányzik, akkor is pótolhatatlan veszteséggel fogja lezárni a vadásznaplóját, ha bár még oly gazdag az emlékezése egyéb élményekben. Erre édes-kevés vigasztalás az, hogy: «ignoti nulla cupido», mert a veszteség nagyságának a nem tudása, vagy nem sejtése, nem kárpótol magáért a veszteségért.
Ezen az sem változtat, hogy az igazán jó vizsla nagyon ritka és így sok vadász van, akinek a kedvét éppen a folytonos bosszúságot okozó vizslaszörnyek veszik el a vizslával vadászástól. De ebben nem a vizsla a bűnös, hanem legtöbbször a vele bánni nem tudó vadász.
Amikor a vizsláról beszélek, mindig feltételezem a legjobb vizslaanyagot, amelyből ahhoz értő avatott tanítómester kitűnő, vagy legalább is jó vadászebet nevelhet.
Értéktelen, silány kőzetből a legnagyobb szobrász sem véshet remeket. De a legtökéletesebb márványt is csak elrontja ügyetlen faragásával, aki kontár.
Ügyefogyott «tanítással» a legprímább telivért is kuvasszá lehet lefokozni. Ezért van olyan sok rossz vizsla, amely a körülmények és az okok kellő megítélésében járatlan vadászt csak elrettenti attól a szándékától, hogy vizslát vegyen maga mellé társnak.
Aki valaminek nem mestere, hóhéra az annak, mondja a közmondás. Aki vizslát tanítani és vadászatra nevelni nem tud, annak a kezében a legkiválóbb vizslaanyag is agyonlőni való döggé romlik. De aki ért ehhez a művészethez, az olyan bámulatos eredményeket érhet – és ér is el, hogy a szakértő vadásznak még a lelke is kacag a láttára.
A jó vizsla annyi gyönyörűséget szerez vele bánni tudó gazdájának és olyan speciális vadászörömekhez juttatja, hogy ehhez fogható élvezetet semmi másban sem találhat.

Előjegyezhető