Maderspach Viktor – Páreng Retyezát

Vadászataim a Déli Kárpátokban. Maderspach Viktor az egyik leghíresebb magyar vadász, a Kárpátok kiváló ismerője és nagyszerű vadásza volt. Megfigyeléseiről és vadászkalandjairől gyarkan számolt be a Nimród Vadászújság hasábjain. Jó barátságban volt Kittenberger Kálmán szerkesztővel.

Kittenberger Kálmán előszavával, bevezetéssel és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített, valamint szövegközti, egész oldalas, fekete-fehér, feliratozott fotókkal és egy fekete-fehér rajzzal illusztrált kötet. A könyvet az Athenaeum Rt. nyomtatta Budapesten.

“A magyar vadászok és természetbarátok értékes karácsonyi ajándékot kaptak: Maderspach Viktor Páreng-Reyezát című legújabb könyvét.
A szerző neve patinás hangzású; fénye a magyar nemzet legendás korából, a szabadságharcból ered. Eszembe jut egy történeti anekdóta. Egy külföldi előkelőséget magyar vezetője elvisz egy jótékony nőegyleti ünnepélyre, árva leányok évzáró vizsgájára, mikor is a megajándékozott leánykák egyenként járulnak egy karosszékben ülő jóságos arcú matrónához, a legnagyobb tisztelet és hála kifejezésével csókolják kezét és ő mindegyiket szeretettel öleli magához. Az idegen kérdésére, hogy ki az az öreg hölgy, akire mindenki oly hódoló tisztelettel tekint, vezetője azt válaszolja: akasztott ember özvegye (Damjanichné). Maderspach Viktor pedig egy deresre húzott mártírasszony unokája. Nem kell magyaráznom, hogy a nemzeti kegyelet ezeket a megszégyenítő kifejezéseket a hősiesség glóriájával ékesítette!
Maderspach Viktor tettekkel igazolta, hogy csak sast nemzenek a sasok, ő méltó ivadéka dicsőséggel koszorúzott őseinek.”

Maderspach Viktor (Iszkrony, 1875. február 11. – Budapest, 1941. október 4.) erdélyi német származású magyar mérnök, sportoló, vadászati szakíró. Tanulmányait a bécsi Műegyetemen végezte. Később a család Hunyad vármegyei birtokainak irányításával foglalkozott. Elismert mérnök, kiváló sportoló és tapasztalt vadász. A magyar mellett kiválóan beszélt németül, románul, angolul, olaszul, franciául és törökül is. Az első világháborúban a fronton harcolt, majd gerillacsapatot vezetett az erdélyi román betörés idején a Retyezát és Páring hegységekben, a Kudzsiri-havasokban, valamint a Vulkán-hegységben (erről írta Az oláhok vérnyomában a Fekete-tengerig c. könyvét). Az államfordulat után Romániában maradt, 1921-ben egy magyar tiszti összeesküvésben való részvétele miatt menekülnie kellett, ennek történetét Menekülésem Erdélyből című könyvében írta le (először a Magyarság, majd a Soproni Szemle közölte). A nyugat-magyarországi felkelésben is részt vett, a nagy jelentőségű második ágfalvi összecsapás egyik parancsnoka volt. Legitimistaként részt vett a budaörsi csatában is, ahol megsebesült, majd fogságba került. Később mérnökként dolgozott, valamint az írásaiból élt Székesfehérvár mellett és Mátyásföldön. Közreműködött az 1940-es erdélyi bevonulásban is. Teherautója felborulásakor szerzett sérüléseibe halt bele.

Izgalmas és olvasmányos könyvében megismerkedhetünk a Kárpátok világával, a vadászható vadfajokkal és az ott élő emberek életével. Fejezetek a könyvből:

Medve és farkas, Medvesles, A zerge, Süketfajddürgés, Az albinó zergebak stb.

Dr. Vajna és Bokor Nyomdája. Budapest, 1936-os első kiadás.

A könyv előszavát Kittenberger Kálmán írta.

200 oldalas, a szerző fekete-fehér fényképfelvételeivel. Eredeti első kiadású vadászkönyv.

30.000 ft