Jurán Vidor – Vadászkrónika

Egy öreg vadász naplójából.

A Tátra hóborította sziklabirodalmának zord, éles hegyi levegőjét, a lombját hullató, esőverte őszi erdő sajátságosan fanyar, mohaszagú kipárolgását,  a tavaszi virágdíszben pompázó havasi rétek ezerféle illatát érzi az olvasó e könyvecske olvasásakor.

Jurán Vidort már fiatalkorában magával ragadta a vadászszenvedély és a természet iránti olthatatlan rajongás. Eleinte még édesapjával vadászott, később – tanítói és iskolaigazgatói állása mellett – vadász- és természetvédő egyesületek tagja, író és lapszerkesztő is volt. Nemcsak vadászélményeiről, hanem kiállításokról és egyéb aktuális témákról is írt, fegyvertechnikai, vadászjogi és vadvédelmi kérdésekkel is foglalkozott. Szerepe volt a zerge, a barna medve és a túzok vadászatának betiltásában. Azok közé a vadászegyéniségek közé tartozott, akik a vadászkultúrát nemes módon képviselik, s jó tolluk révén népszerűsíteni is tudják.

„Minden vérbeli vadász élete tulajdonképpen egy-egy vadászkrónika.” – vallotta. Az ő fél évszázados vadászmúltjának krónikáját képező kéziratok az első világháborúban – amely alatt ő maga határőrként szolgált – megsemmisültek, ám azok, amelyeket 1929 és 1945 között az általa szerkesztett felvidéki Vadászlap leközölt, megmaradtak.

Őzek, szarvasok, vaddisznók, fajdok, rókák a főbb szereplői a könyvnek, és persze a vadászok és kopóik „a Kárpátok életének soha meg nem álló, élő filmszalagján.

A szerző   további könyvei: Szepességi vadászhistóriák és Kárpáti ordasok.

1960. 174 oldal.

A tartalom:

A fehér halál
Vadászparadicsom
Hajrá!
A fehér ember
Rügyfakadás
Tavaszi hajnal
Az öreg kakas
Nyári láz
A toporeci erdőben
A fehér őzbak
Az utolsó
Szarvasbőgés
Talán
Jancsi
Igaz történet
A megbabonázott vadkan
Mesélő trófeák
Mackóim
Péterke
Potya Pál
A vörös Szkokán
Találkozás
Mufi

Előjegyezhető