József Főherceg – Erdei Magány és Egyéb Vadásztörténetek

József Ágost Főherceg szenvedélyes vadász volt, minden szabadidejét ennek a sportnak szentelte. Magyarország valamint Erdély legjobb vadászterületeinek erdeit járta kapitális szarvasbikák és remetekanok után. Afrika vadonjait is megjárta, könyvében bivaly és oroszlánvadászatról is ír.

József főherceg egészalakos képe mellett 35 szöveg közti fényképet és 12 egészoldalas fotót tartalmaz. Dúsan aranyozott zöld bõrkötésben, az első kötéstáblán József Főherceg portréjával és címerével.Kiváló állapotban. Az egyik ha nem a legszebb kivitelű magyar vadászkönyv. A címlapon régi ceruzás firka. A könyv gerince szakszerūen javítva. Nagyon ritka patináns állapotban.

A könyv fejléceit és záróképeit a neves festő Neogrády Antal készítette.

A kötet szerzője, Vitéz Habsburg–Lotaringiai József Ágost (Alcsút, Ausztria–Magyarország, 1872. augusztus 9. – Rain, Nyugat-Németország, 1962. július 6.) a Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák főherceg, magyar királyi herceg, honvéd tábornagy, a Felsőház tagja, a Magyar Királyság királyi helytartója, a Magyar Népköztársaság kormányzója 1919 augusztusában. A Horthy-korszak aktív szereplője, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A magyar sajtóban, köznyelvben legtöbbször csak József főhercegnek nevezték, a Habsburg–Lotaringiai-ház nádori (magyar) ágából származott.

Előszó
Az ébrenálmodás gyönyörűségével idézem vissza lelkembe azokat a felséges képeket, amelyek ennek a szép és nemes könyvnek az olvasása közben vonultak el előttem.
A mi József főhercegünk lelkének-szív ének, gondolatainak és hangulatainak a tükörképei csillannak meg ezeken a beszédes lapokon, amelyek telvék a telivér vadászélet minden izgalmának az emlékével s egyszersmind megható vallomásait tartalmazzák a természet hű rajongójának, aki annál rendíthetetlenebb a hitében, mert színről színre látta és magába is szívta eszményének csudás szépségeit.
A mi, köztünk élő és szívünkhöz forrott, magyar királyi hercegünkről egész Magyarország úri és vadászközönsége tudja, hogy a legjobb, legigazibb vadász, aki az ö gyönyörű erdőségeiben, napsugaras, vagy zord őszi esővel verdesett tájakon egyképen áldoz Diánának és akárhányszor egymaga indul a bérc rengetegébe, hogy találkozója lehessen ott valamely nemes és ritka vaddal. – Ilyenkor nincs a számára leküzdhetetlen fáradság, sem legyőzhetetlen nehézség; ilyenkor a lehetetlent is valóra váltja, amidőn a hiúz szemével, a róka furfangjával, a nyest könnyedségével, a hegyi szarvas rugalmasságával és izomerejével s az elszánt és tökéletes vadászember szívósságával halad célja felé a sokszor szinte járhatatlan szakadékok között, ahol már cserkésző út sincsen s ahol az ősbozótban bőg, ordít, nyög, riaszt, haragszik, ,ömleng, párbajra hív és életre-halálra verekszik vetélytársával a szerelmes nagyúr, – az erdők koronás királya, a szépséges, hatalmas, daliás szarvasbika.

Az Atheneum irodalmi és nyomdai részvénytársulat kiadása Budapesten. 1913-as eredeti első és egyetlen kiadás. 242 oldal.

Előjegyezhető

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tartalomjegyzék:

Erdei magány

Két vén őzbak története

Az 1897-iki szarvasbőgési évad Kistapolcsányban és Kabolyapolyánán

Vadbivaly vadászat Afrikában (1898)

Oroszlán-lesen

Hogyan lőttem legerősebb agancsáromt

Sikeres és sikertelen cserkészetek

Szarvas cserkészetek Máramarosban

A legjobb szarvasbőgés (1902)

Az 1903-iki cserkészeti évad

Afrika vadonjaiban

Élet-halálharc a tizedikkel

Első hó

Megmenekült!

Húsvéti hangulat

Hiába (1910)

Szeptemberi képek

Két öreg barátom