Jim Corbett – Emberevő tigrisek

Jim Corbett világhírnévre tett szert emberevő tigrisek és leopárdok vadászata révén. A múlt század első felében India több tartományában is sikeresen vadászott ezekre a ragadozókra, melyek öregségük vagy valamilyen testi fogyatékosság révén váltak emberevőkké. Áldozataik száma több százra rúgott, így az indiai hatóságok kénytelenek voltak hajtóvadászatot szervezni az emebrevőkre. Jim Corebett egész életét a dzsungelbe töltötte, kevés ember lehetett aki jobban ismerte volna a vadvilágot nála, ám még neki is nagy kihívást jelentett ezeknek az agyafúrt és rendkívűl óvatos nagymacskáknak a becserkészése. Hiheteltenül izgalamas, gyakorlatilag letehetetlen vadászönyv.

Kozmosz Könyvek, 1966-os kiadás. Közepes állapotban. 332 oldal. 7000 ft

Az itt következő történetek szereplői emberevő tigrisek, meg kell tehát magyaráznom, hogyan kapnak rá ezek az állatok az emberhúsra. Az emberevő tigrist rajta kívül álló okok szorítják a számára szokatlan táplálék megszerzésére. Tíz eset közül kilencben ezt a kényszerítő körülményt sérülések, sebek és egy esetben az öregedés jelentik. Pontatlan lövés eredménye is lehet a seb, amely a tigrist emberevővé változtatja, valamint a könnyelműség, hogy nem folytatták a sérült vad üldözését. De okozhatja a tigris türelmetlensége is, amikor agyoncsap egy sündisznót. Az ember nem természetes eledele a tigrisnek, rendszerint csak akkor támadja meg, ha sérülése képtelenné teszi a megszokott tálpálék megszerzésére, vagy ha megöregedett, és az éhség kényszeríti az embervadászatra.