Gyöngyöshalászi Takách Gyula – Vadászösvényeken A Duna medencéjétől a Kárpátokig

Vadászösvényeken A Duna medencéjétől a KárpátokigGyöngyöshalászi Takách Gyula – Vadászösvényeken A Duna medencéjétől a Kárpátokig

A szerzõ a korabeli vadászélet aktív alakja volt, többek között a Nimmróddal párhuzamosan megjelenõ Magyar Vadászújság fõszerkesztõje.
II. kiadás. 1930. Nyomtatta a Hornyánszky Viktor R.-T. Kir. Udv. könyvnyomda. Fekete-fehér, egész oldalas és szövegközti fotókkal illusztrálva. 218 oldal.

Eredeti festett vászonkötésben szép állapotban.Ritka. Előjegyezhető

ELŐSZÓ

Szélcsendes éjszakákon – mikor a jótevő angyalkák pislogó csillagfénynél útrakerekednek s bebarangolják a mély álomba merült természetet, üdítő harmatot hintve a rétre, virágokra, az erdők, berkek tikkadt, porlepte lombjaira – hallani lehetett vontatott bőgését, amint felzúgott a nagy némaságban.
Éjféltájban mindig megjelent, a szántóföldek közé hosszan benyúló 40-50 holdas kis erdőszalagon, vagy a mellette elterülő heretáblán s ott futkosott, bömbölt szakadatlanul egész két óráig, mint a gulyából kivert hortobágyi bika. Hol nyögött, nyöszörgött, hol meg átcsapott egy búgó, panaszos bőgésbe, melynek hullámzó akkordjait egy távoli mennydörgésszerű morgással fejezte be. Majd megint azt a küzdelemre hívó rövid, érces csataordítást hallatta, mikor a dühében toporzékoló szarvas, agancsával a légbe szórja a fölkapált hantot.
Két óra felé aztán rendesen elhallgatott s úgy eltűnt a keskeny erdőszalagról, mintha régmúlt idők pásztoróráit feledni nem tudó, elvérzett bikának a hazajáró lelke; kísértet lett volna csupán.
Ezeknek a ködszerű, suhogó szárnyú, fehértaláros és bagolyhuhogásnál életre ébredő sírlakóknak, melyekkel a babona és félelem népesítik be az éjfélt, rendszerint nem szokott meglátszani a nyoma; ennek a bikának pedig volt, még pedig hatalmas. Tehát nem volt kísértet.
A keskeny erdőszalagot azon a részen, hol a nagy erdőterülettel összefügg, egy fakihordó út szeli át. Ezen az úton a nyári záporokból támadt, rövidéletű, kis patakocskák porhanyó fövényt, homokot hordtak össze, melyen minden egyes átváltó vadnak a nyoma – még az ide-oda ugrándozó nyulaké is – gyönyörűen lenyomódik; árulóul, nyitott könyvül szolgálva a szemléttartó, tapasztalatokat gyűjtögető vadásznak.

TARTALOM
Kísértet-bika 3
A hazai Alpokban 9
Cserkészet vaddisznóra hóban 36
A huszas széries 43
Jávorhívás 70
Őseink szarvasvadászata 74
Az első medvevadászat 79
Két hét szarvasbőgésen 84
Császármadár-hívás 95
A föltámadt “Basa” 98
Rossz lövés: sok szenvedés 103
A sebzett vad haldoklása 116
Dámbőgés 120
Pisztránghorgászat 124
Négy év után 131
Véletlen vaddisznóvadászat 143
A nyírfajddürgés 147
Két nap őzhíváson 150
Szarvaskaland 158
Vaddisznóhistóriák 161
Borúra: derű 167
Kopózás 177
Emlékezés egy téli cserkészetre 182
Aki másnak vermet ás 190
Legerősebb bikám pusztulása 192
Ritka vadászélmények 201
Mikor Diána túlságosan kedveskedik híveinek 205
Vaddisznóölésen 216

Vadászösvényeken  Vadászösvényeken A Duna medencéjétőlGyöngyöshalászi Takách GyulaGyöngyöshalászi Takách Gyula – Vadászösvényeken