Gróf Festetics Pál – Az Őz Tenyésztése, Óvása és Vadászata
Hubertus Vadászkönyvtár IV. kötete.
Dr. Vajna és Bokor Kiadása, 1941-es eredeti első kiadás.
Ritka szakkönyv az őz természetrajzáról és vadászatáról. Fotókkal illusztrálva.
Gróf Festetics Pál (Székesfehérvár, 1887. február 10. – Budapest, 1965.) magyar arisztokrata, vadász, cserkészvezető, testnevelő tanár. A Botosok Turista Egyesület vezetője (1913), Az MTE választmányi tagja (1923-25), A Természetjárás (1946) kötet szerzője. A Magyar Cserkész Szövetség vezetőségi tagja. Több vadászati témájú írás szerzője. “Az Őz tenyésztése, óvása és vadászata” (Bp. 1941) c. sikeres szakkönyv írója. “A Hubertus vadászkönyvtár IV. köteteként jelent meg ismert vadászati szakírónknak, gróf Festetics Pálnak tollából a fenti munka, amely hazánk legbájosabb vadjának, az őznek tenyésztését, óvását és vadászatát ismerteti nagy szeretettel, hozzáértéssel és a szabad természet iránti nagy rajongással. A szakszerű ismertetéseket élvezetes, egyben tanulságos élmények leírásával fűszerezi, aminek következtében a könyvet még az is örömmel fogja kézbevenni, aki azt nem tanulás és okulás, hanem csupán időtöltés és szórakozás céljából forgatja. Aki pedig okulni és tanulni óhajt a könyvből és vadászismereteit kívánja bővíteni, meg fogja találni a könyvben mindazt, amit annak a vadásznak, aki az őzet nemcsak lőni, de egyben óvni, ápolni és főleg golyóra érdemes példányokká nevelni akarja, tudnia kell.” – írta a műről Dr. K. E. a “A vadászkutya” c. vadászati szaklapban (1941. szeptember 15./2. évfolyam/8. szám)
A Hubertus vadászkönyvtár IV. kötetét adom kedves magyar vadásztársaim kezébe. Nagy örömmel, türelemmel írtam. Az őz még igen sok helyen mostohagyermek, nem örvend annak a figyelemnek, amit megérdemelne. Sok olyan vadászterület van – különösen az Alföldön, ahol lehetne őz-állomány. Van olyan is, amelyiken tényleg van s mégsem törődnek vele semmit. Lövik, úgy mellékesen, pedig ha komolyan foglalkoznának, törődnének vele, szép állományuk és jó agancsuk, vadjuk lenne. Az őz gyors szaporaságával hamar meghálálja a reá fordított fáradságot. A fővad kevés, állandóan fogy, egyre kevesebb, az a kiváltságos, aki szarvasra emelheti fegyverét. Az őz a jövő nagyvadja. Tenyészterülete nemhogy csökkenne, hanem ellenkezőleg még igen sok olyan helyet találunk, melyen ma nem fordul elő, de könnyen meghonosítható. Tenyésztése nem költséges s ami igen fontos, kártétele csekély, vagy egyáltalán semmi. S mindezzel szemben kimondhatatlan szép és változatos vadászattal szórakoztat. Akár a májusi színpompás erdőben cserkelünk a piros bakra, mikor egyéb vadász-szórakozás nincs, – akár csalsíppal hívjuk a szerelmes bakot – egyformán szép és élvezetes a vadászata. Öreg, kitanult, ravasz bakok ugyancsak próbára teszik még a tapasztalataiban megőszült vadászt is.
Az erdő, a vad szeretete, a szabad életért való vágy, a nagyvárostól való menekülés kényszerítette kezembe a tollat, hogy kedélyesen elbeszélgetve, elmeséljem mind azt, amit hosszú, évtizedes vadászéletemben tapasztaltam, tanultam. Szívből kívánom, lelje mindenki, aki e lapokat olvassa, igaz örömét benne, merítsen ismeretet, tudást belőle.
A tartalomból:
Az őz életmódja, szokásai, előfordulása
Az őz ellenségei
Az őzállomány kezelése
Vadászat: Cserkészet, les
Lőjelzés, utánkeresés
A lőtt vad kezelése
Eredeti karton kötésben, közepes állapotban. Ritka könyv. Előjegyezhető