Maderspach Viktor – Havasi vadászataim

Vajna és Bokor kiadása. 1942-es kiadás. Kittenberger Kálmán előszavával.

Fényképfelvételekkel. Budapest, 1942, 230 oldal.

Maderspach Viktor a magyar vadászat történetének „rendíthetetlen fenegyereke”, nemcsak medvevadászatok hőse, hanem apróbb vadak szenvedélyes vadásza, aki számtalan hőstettével bizonyította magyarságát és hazájához való hűségét. Az I. világháborúban a fronton karcolt, az erdélyi román betörés idején gerillacsapatot vezetett a Retyezátban. Az államfordulat után Romániában maradt, részt vett egy magyar tiszti összeesküvésben – 1921-ben menekülnie kellett. Magyarországon mérnökként dolgozott, illetve t. 1940-ben részt vett az erdélyi bevonulásban. A sors különös és kegyetlen szeszélye folytán akkor lett egy ostoba baleset áldozata – teherautója felborult, és az itt szerzett sérülésbe halt bele -, amikor felcsillant számára a remény, hogy újra birtokába veheti kényszerűségből elnagyolt vadászterületeit. Birtokai, melyek az erdélyi Kárpátokban terültek el, szinte gyermekkorától alkalmat kínáltak a vadászatra. írásaiban igen olvasmányosan és szenvedélyesen idézi fel egy-egy nyúl, vidra, őz, szarvas, zerge, vaddisznó és nem utolsósorban medve elejtésének kalandját. A látszólagos ellentmondás dacára korának egyik következetes térmészét- és állatvédője volt, vadászszenvedélyét össze tudta egyeztetni az állatok szeretetével. Nagyon jól ismerte őket, s e nem könyvekből, hanem az erdőségekből.
A szabad és vad természet ünnep- és hétköznapjai egyaránt feltárulnak előttünk a szerző gyönyörű az éjszakai erdő nyüzsgő élővilágának élet-halál harcáig. Hatalmas és fenséges az a panoráma, amely elénk tárul imádott „havasai” csodálatos világából, átmelegítve a hivatásos természetbarát vagy vadász szívét ugyanúgy, mint az érintetlen természet szépségei iránt érdeklődő olvasóét.

ELŐSZÓ
Szomorú kötelességet kell teljesítenem. Megígértem, hogy leghűségesebb jóbarátom és munkatársam készülő új könyve elé bevezető sorokat írok. Akkor még nem sejthettem, hogy a megígért előszó posthumus munka élére kerül. Könyvét megírta, sajtó alá rendezte, a nyomda el is készült vele, csak az utolsó ívek korrigálásában akadályozta meg a hálál a nagynevű szerzőt. Nem sejthettem, hogy ez lesz az utolsó alkotása, hiszen a havasok hősének oly sok érdekes élménye, küzdelmes életének rengeteg tapasztalata, megfigyelése vári még feldolgozásra. Csodálatos munkabírása még sok értékkel gazdagította volna a magyar vadászirodalmat, aminthogy hazájának is nagy szolgálatot tehetett volna éppen most, amikor minden derék fiának önfeláldozó áldozatára van szüksége. Ezt az áldozatkészséget Maderspach Viktor a magyar szabadságért vértanúságot szenvedett őseitől kapta örökségül. Ezen örökséget őrizte utolsó percéig, a magyar szabadság hőseinek tüze égett vérében. Mindig törhetetlen reménnyel az integer Magyarországról álmodott s amikor azt hitte, hogy ennek megvalósításában rá is szüksége van a hazának, azonnal és önként vállalkozott a legveszedelmesebb feladatokra is. Ez is lett a végzete. A hősök tragédiáját 6 is végigszenvedte. Ősi nagy birtokától megfosztva földönfutó módjára küzdött, dolgozott tovább törhetetlen erővel, talán az a soha el nem halványuló reménység tüzelte, hogy visszatérhet még oda, szabadon, imádott havasai közé.

Kiadói egászvászon kötésben kifogástalan állapotban.

30.000 ft