Dr. Zoltán János – Legenda és valóság

Az Egyetértés és a Zalka Máté Vadásztársaság története

Dénes Natúr Műhely Kiadó, 1996-os kiadvány.

147 oldal, 40 színes és 105 fekete-fehér fotóval.

Előjegyezhető

A rendszerváltozás alatti és utáni időben a média minden területén, de főleg az írott sajtóban heves támadások érték a magyarországi két “exkluzív” vagy “protokoll” vadásztársaságot: az Egyetértést és a Zalka Mátét, amelyek a legmagasabb állami és pártvezetők, illetve a honvédség tábornokai és magas rangú tisztjei közül gyűjtötték egybe a vadászokat, illetve azokat, akik vadászok akartak lenni. Tény, hogy ezen társaságok tagjai olyan privilegizált helyzetben élhették ki szenvedélyüket, amely már a maga idejében is kivívta a magyar vadásztársadalom zömének irigységét és ellenszenvét.

Dr. Zoltán János plasztikai sebészprofesszor világszerte ismert és elismert szakmai tevékenysége mellett minden szabad idejében űzte a gyermekkorban megszeretett vadászatot. Három vadásztársaságnak volt a tagja, és külföldön (Tanzánia, Mongólia, osztrák Alpok, Skót Felföld, Kaukázus) is gyűjtött trófeákat.
Nagy elismerést aratott szakmai irodalmi tevékenységével, amely 18 zömmel egyidejűleg több nyelven megjelent szakkönyvet, másfél száz közleményt és két akadémiai dolgozatot eredményezett. Emellett jutott ideje vadászai tárgyú könyveket is írni. Először külföldön tett útjainak eseményeit fogalmazta meg vadásztársával, feleségével, dr. Tomai Évával társszerzőségben: “Ketten az afrikai őserdőben”, 1975, “Taxival a Góbiban“, 1986, “A Kaukázustól Skóciáig vadásztunk-horgásztunk“, 1987. Közöltek egy kétnyelvű összeállítást vadászati tárgyú, régi képeslapgyűjteményük felhasználásával, 1988. Ezután következtek az egyedül írt könyvek: “Forró vadászszívvel” – Studinka László életregénye. 1993 és 1995, “60 év vadászpuskával” 1993, ezenkívül könyv alakba foglalta a koreai háborúban átélt kórházi éményeit: “Add vissza az arcomat” 1996. Vadászati tárgyú bélyeg- és képeslapgyűjteményével több hazai és nemzetközi kiállításon aratott sikert. A vadászati kultúráért végzett tevékenysége elismeréseként a Vadászti Kulturális Egyesület és az Országos Vadászati Kamara 1994-ben a “Hubertusz-kereszt” arany fokozatával tüntette ki. Életműve elismeréseként pedig 1996-ban megkapta a Köztársaság elnökétől a “Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje” kitüntetését.