Almásy László – Autóval Szudánba

Almásy László

Autóval Szudánba

Elsõ autó-utazás a Nilus mentén – Vadászatok Angol-Egyiptomi Szudánban

Dr. Cholnoky Jenő előszavával.

A híres magyar sivatagkutató és vadász kiváló úti és vadászkönyve.

A kötet szerzője, Zsadányi és törökszentmiklósi Almásy László Ede (Borostyánkő, 1895. augusztus 22. – Salzburg, 1951. március 22.) utazó, Afrika-kutató, felfedező, pilóta, autóversenyző, üzletember, a Magyar Cserkészszövetség nemzetközi biztosa, a 4. Cserkész Világdzsembori megszervezője, az elűzött IV. Károly magyar király visszatérési kísérletének aktív résztvevője. 1926-ban indult egy Steyr autóval Alexandriából, és a Nílus mentén egészen Kartúmig jutottak, majd átkeltek a Libiai- és a Núbiai-sivatagon. Első jelentős, világhírű felfedezése a Zarzura oázis megtalálása volt. 1940-ben a németek olyan segítséget akartak, aki jól ismeri a sivatagot. Almásyt találták a legmegfelelőbb embernek. Almásy tartalékos tisztként a Rommel által vezetett Afrikakorpshoz került, ahol elismert mélységi felderítőként szolgált. Az ő nevéhez fűződik a sikeres “Salaam Hadművelet”, amiért Vaskeresztet kapott. A háború után letartóztatták, háborús és népellenes bűncselekményekkel vádolták, megkínozták és bebörtönözték. 1947-ben menekült el az országból. Ausztriában azonban súlyosan megbetegedett. Halálos ágyán értesült arról, hogy kinevezték az Egyiptomi Sivatagkutató Intézet igazgatójává. A híres magyar sivatagkutató és felfedező ebben a könyvében a líbiai sivatagban tett utazását és kutatásait tette közzé olvasmányos, izgalmas, kalandos stílusban a tőle megszokott adatokban gazdag földrajzi pontossággal és precizitással.

Előszó:

Száz esztendővel ezelőtt Afrika belsejébe behatolni szinte képtelen vállalkozás volt. a térképen fehér foltok fedték az óriási kontinens belsejét s kevesebbet tudtunk róluk, mint amennyit az ókori görög-egyiptomi és római tudósok, vagy a középkorban az arab geografusok tudtak.
Néhány vakmerő utazó, köztük két magyar is: Magyar László és Teleki Samu gróf lassankint megismertették Afrika belsejét. De éppen Nachtigall, Schweinfurth, Barth, Livingstone, Stanley stb. veszedelmes és szenvedésteljes utazásai mutatták meg azt is, hogy a kontinens belseje rendkívül egyhangú, egyáltalában nem vetekedhetik Ázsiával s mégis olyan veszélyes minden utazás, hogy csak halálraszánt emberek vállalkozhattak nagyobb felfedező utakra. Részint a természet ilyen ellenséges, részint az ember. Rekkenő hőség, szárazság, másutt meg özönvízszerű esőzések, lélekölő sivatagok, puszták és szavannák, félelmetes vadállatok, gyilkos lázak állják útját az európai embernek. De még talán ezeknél is veszedelmesebb volt az afrikai ember, különösen Szudánban, a harcias hamita eredetű uralkodók országaiban. De éppen olyan veszélyes volt a belsőafrikai négerek világa is, mert ott az emberélet nagyon olcsó s az európaiakat mindenhol gyűlölték…

A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára könyvsorozat kiadványa. Eredeti díszesen aranyozott és festett bordó egészvászon kötésben.

Budapest, kb. 1930, 83 képpel, 240 oldal.

20.000 ft

A szerző további könyvei:

Almásy László – Az ismeretlen Szahara

Almásy László: Levegőben…, homokon…